Esküvőre készülve…


Úgy érzem magam, mint ifjú koromban, mikor először kezdtem el naplót írni… Mekkora móka volt az! Emlékszem, csak egy lánynak mertem megmutatni az írásaim, talán, mert szégyelltem, talán mert nem voltam biztos magamban, de az a lány piszkosul tetszett és nagyon érdekelte az irodalom. Féltem, hogy mit fog szólni a soraimhoz és a sztorikhoz, mit ott leírtam, de jók voltak az előzetes megérzéseim, ugyanis teljesen elolvadt tőlük. Annak idején MSN-en beszélgettem vele és még este is rám írt, hogy mennyire tetszett neki. Nos, most ez a lány lesz a feleségem. Igen, bizony megházasodom! A fészkes franc sem gondolta volna, hogy az a tini, aki habzsolja az életet, egyszer csak annyira beleszeret egy lányba, hogy elveszi feleségül. Persze a történet így piszkosul egyszerű lenne, sőt túl banális, ha csak úgy azóta is együtt lennénk. Ennek a blognak jópár bejegyzése arról fog szólni, hogy hogy jutottunk el oda, hogy kitűzzük az esküvőnk időpontját és már a pécsi esküvői fotóssal is beszéltünk, hogy miként készüljünk a Nagy Napra. Sasvári János egyébként csúcsprofi, de tényleg kajakra keni vágja, hogy mi a szitu. Már több mint 230 esküvőt fotózott végig és esküvőszervezési tanácsokkal is bőven ellátott minket. Megígértem neki, hogy kicsit promózom, mert János nagyon felkészült fotós, Pécsen az egyik legjobb, ezt merem állítani! Most azonban kanyarodjunk vissza az időben, ha jól számolom, akkor 18 évet! Beleborzongok, még kimondani is, hogy 18 év! Igen, 18 éve ismerem Évát, a szerelmemet, akit annak idején egy zöldségesnél ismertem meg. Apám nagyon szerette a fröccsöt, amihez pedig szóda kellett. Szódát beszerezni pedig a zöldségestől lehetett. Rendszerint én jártam szódáért, mert akkor mindig vehettem még valamit magamnak. Csokit vagy éppen autós újságot a szemközti hírlapárustól. Olyan jó poén volt nyáron, mikor döglesztő hőség volt hozni a szódát, mert a felét jól kisprickáltam! Fellőttem a levegőbe és aláálltam és rám hullott. Tudom, ostoba gyermeteg poén volt már akkor is, de én mégis jót szórakoztam rajta. De nem is erről akarok dumálni, hanem a csajról, az Éváról. Szóval, Éva a zöldséges hölgy lánya, aki a nyári szünetben sokszor meglátogatta anyukáját. Az akkor 16 éves kiscsaj szépsége már első alkalommal feltűnt. Hatalmas naaaaaaagy szöld szemei, mint egy nagyra érett szőlőszem és gyönyörű szőke haja, amiben én a mai napig ugyanúgy belelátom azokat a barna csíkokat, mit akkor melíroztatott magának. Egyből megfogott! Ám én még akkor eléggé puha p*cs voltam. Rohadtul nem mertem kezdeményezni. Annyira balfék voltam, hogy másnap az anyukája kérte el az elérhetőségeimet. Akkor nem volt Facebook, Instagram, TikTok és ilyen vackok, ezért csak az email címemet tudtam megadni. Tök furi volt az érzés, főleg így most visszagondolva, hogy körmölöm ezeket a sorokat, hogy valójában engem Éva szedett fel…
Jaj, de hülye vagyok! Csak itt dumálok és dumálok, de én meg elfelejtek bemutatkozni! Nyári Sándor vagyok. Picit majd azért még mesélek magamról, akár tetszik, akár nem! 🙂 😛

FOLYT. KÖV.